Szerelemvadász

Az az én kva nagy bajom, hogy sose növöm ki a játékszenvedélyem.
Állítólag le lehet szokni a cigiről, le lehet jönni a szerekről, le lehet állni az alkohollal, és a játékgépezéssel is.

De erre van gyógymód...?
Az érzelmi játékok, az összekacsintások, a vágyak, a vad leteperése, a vadász megigézése...

És ha szerelembe botlok, abból is az kell, ami felemészt, ami megsemmisít, ami tönkretesz. Ami mellett nincs már én, ahol nincs Alice, csak egy befogadó van helyette, aki felfal és felemészt mindent, amit szerelme tárgyától kap, csak egy lény van, aki egy idő után már nem tud mit adni, mert nem létezik a másik nélkül, mert őt a másik táplálja, ő minden érzelmének, vágyának, hitének tárgya, ő az, aki körül a Föld forog, csak ez létezik, csak ez számít... ezekbe meg mindig belefulladok, of course.

Hogy lehet azt kinőni, hogy a kéjes játékokba, és a gyilkos szerelembe vagy szerelmes?

SEhogy.

A mámor meg múlandó...